A palacsinta mindig is a családi vasárnapok és gyors desszertek egyik legnagyobb kedvence volt. A nagymama palacsintája pedig külön kategória: vékony, puha, illatos, mégis rugalmas — pont olyan, amit bármivel megtölthetsz.
Régen akkor készült a „gazdagabb” változat, amikor a tyúkok bőkezűbben tojtak, és nem kellett spórolni a tojással. Még így is minden csepp számított, semmit nem pazaroltak el.
Ez a recept a klasszikus, nagyi-féle, biztosan bevált palacsintatészta, ami soha nem ragad le, nem szakad, és mindig tökéletesen átsül.
Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 1 db tojás
- 2 tojás sárgája
- 6 dl tej
- 4 dl szódavíz (akkoriban szódaüzemi szóda volt, ásványvíz még nem)
- 1 mokkáskanál só
- zsír vagy étolaj a sütéshez
Opcionálisan:
- 1 csipet cukor az édesebb ízhez
- 1 teáskanál vanília-kivonat
- 1 deci olaj a tésztába (ha olajjal sütjük, sokkal rugalmasabb lesz)
Elkészítés lépésről lépésre
1. A tészta alapja
A lisztet egy nagy tálba öntjük, majd hozzáadjuk:
- a tojást,
- a két tojássárgáját,
- a sót,
- és annyi tejet, hogy nokedlitészta-sűrűségű masszát kapjunk.
Ezt simára keverjük — itt fontos a csomómentesség.
2. A hígítás és a szódavíz
Ha az alap sima, hozzáöntjük a maradék langyos tejet, végül pedig a szódavizet.
Ez adja a palacsintatészta könnyedségét és levegősségét.
Jól összekeverjük.
3. Olaj vagy zsír hozzáadása
- Ha olajjal sütjük, kb. 1 deci olajat bele is tehetünk a tésztába — így nem kell minden palacsinta előtt külön olajozni.
- Ha zsírral sütjük, olvasszunk fel kb. 10 dkg zsírt, és egy kis tálkában tartsuk melegen a serpenyő mellett.
4. Sütés
A palacsintasütőt felforrósítjuk.
Az első palacsinta előtt kevés olajjal vagy zsírral átkenjük a serpenyőt.
- Az első palacsinta mindig kicsit hosszabb ideig sül
- A második oldala már nagyon gyorsan kész
Ha zsírral dolgozunk, minden palacsinta előtt teszünk alá egy keveset; ha olajjal, akkor szinte nem is kell utánolajozni.
5. Tálalási tipp
Kihűlés után takarjuk le, hogy ne száradjon ki a széle.
Tölthetjük kakaóval, lekvárral, túróval, fahéjas cukorral — vagy akár üresen is tökéletes.
